Tegnap egy AI agent 12 perc alatt megírt egy teljes feature-t a Phora-ban. Navigáció, validáció, felület: minden a helyén. Azonnal élesíthettem volna.
Nem tettem. Mert a feature nem kellett.
Jó kód volt. Jó struktúra. Rossz döntés. A felhasználók nem kérték; nekem tűnt jó ötletnek. Az AI azt csinálta, amit mondtam. A gond az volt, hogy rosszat mondtam.
A sebesség szorzó
Ha tudod, mit akarsz megvalósítani, az AI megsokszorozza a sebességedet. Ha nem tudod, megsokszorozza a tévedéseidet. Gyorsabban jutsz el oda, ahova nem kellett volna menni.
A Phora fejlesztése közben naponta látom: az AI agent-ek képesek egész funkciókat összerakni egy jól megfogalmazott promptból. De a prompt mögött ott kell lennie a döntésnek: miért ezt, kinek, és mi a cél vele. Ezt nem az AI fogalmazza meg. Ezt én.
Mi nem delegálható
Vannak dolgok, amikre az AI tökéletes. Sablonkód, tesztek, refaktor, formázás: gépies munka. Ezt mind kiszerveztem. Gyorsabb vagyok tőle, és kevesebb energiát pazarlok arra, ami nem igényel gondolkodást.
De van három terület, ahol nem kérem a segítségét:
Termékdöntések: miért ezt a feature-t és nem a másikat. Design ízlés: mi az, ami jó, nem csak ami működik. Üzleti kontextus: mi számít ennek az ügyfélnek, ebben a helyzetben.
Ezek tapasztalatból, kontextusból és ízlésből jönnek. Nem tanulhatók meg promptból.
Én döntök
Nem az AI ellen vagyok. Napi szinten támaszkodom rá. De pontosan tudom, hol húzódik a határ: ő végrehajtja, amit mondok, gyorsabban, mint bárki más. Viszont amit mondok, az rajtam múlik.
Én döntök. Az AI végrehajtja.
Mindig van következő szint.
Ha tetszik, amit látsz (akár terméket, akár csapatot raksz össze) szívesen beszélek róla.