A Phora-ban van egy hosszú ötletlista. Rengeteg ötlet, mindegyik logikus, mindegyik hasznos. Ebből eddig néhányat fejlesztettem le. A többi valószínűleg soha nem készül el.
Ez nem lustaság. Ez döntés.
A backlog csapda
Minden SaaS-nál láttam már ezt a mintát: az alapító összegyűjti a feature-kéréseket, sorba rakja őket, és elkezdi kipipálni. Mert az a jó alapító, aki hallgat a felhasználókra. Nem?
Nem feltétlenül. A felhasználók elmondják, mi hiányzik nekik. Azt nem mondják meg, mi az, ami tényleg számít. A kettő között hatalmas a különbség.
A saját termékemnél az első hónapban három kérés jött, amiknek mind volt értelme. Mindhármat megcsinálhattam volna. Ehelyett egy teljesen más funkciót fejlesztettem ki — amit senki nem kért.
Mert az volt az a funkció, ami megváltoztatta, hogyan használják a terméket. Nem az, amit kértek — hanem az, amire szükségük volt.
Amit nem fejlesztesz le, az is döntés
Minden funkciónak van karbantartási költsége. Kód, amit frissíteni kell. Felület, amit tesztelni kell. Szélsőséges esetek, amik majd előjönnek. Kifejleszteni 10 óra. Karbantartani egy évig: 50.
A legjobb termékek nem azok, amikben minden benne van — hanem amik a lényeget csinálják jól, és semmi mást.
Kevesebb, jobban
Nem az számít, hogy többet tudj — hanem hogy mást tudj. Kevesebb funkció, de amire fókuszálnak, abban jobbak. Egyszerűen, gyorsan, megbízhatóan.
Nem arra vagyok büszke, amit megcsináltam. Arra vagyok büszke, amit nem.
Mindig van következő szint.
Ha tetszik, amit látsz — akár terméket, akár csapatot raksz össze — szívesen beszélek róla.