A legtöbb projekt úgy kezdődik, hogy valaki leírja, mit akar. Aztán valaki más megpróbálja megérteni. Aztán egy harmadik megpróbálja megcsinálni.
Én kihagyom a köztes lépéseket. Ha az ötlet, a design és a kód ugyanabban a fejben él, valami érdekes történik: kevesebb vész el a fordításban. Gyorsabb eredmény. Szorosabb visszacsatolási hurok.
Egy fej, nulla fordítási veszteség
Amit elképzelek, azt meg is csinálom — fordítási rétegek nélkül. A fejlesztő és a designer ugyanaz az ember, így a szándék és a megvalósítás közötti távolság nullára csökken.
Ez nem mindenkinél működik. Nálam azért igen, mert 16 évig gyűjtöttem hozzá: üzlet, design, fejlesztés. Nem párhuzamosan tanultam őket — egymásra építettem.
Mikor nem működik
Egyedül dolgozni nem jelenti, hogy egyedül csinálok mindent.
Van, amit kiadok: illusztrációk, márkastratégia, jogi dolgok. Ezek nem az én területem, és nem is akarom, hogy azok legyenek. A lényeg, hogy a terméket — az ötlettől a kész kódig — egy fejben tartsam.
És van, amikor egy projekt túl nagy egyedül. Szoros határidő, összetett feladat, ismeretlen technológia. Ilyenkor csapatban dolgozom. De tudatosan, nem alapértelmezetten.
A megfelelő méretű csapat
Nem minden projekthez kell teljes csapat. Projektvezető, designer, fejlesztők, tesztelő — ennek a struktúrának megvan az oka, de nem ez az egyetlen út. Egyes projektek kevesebb átadási ponttal gyorsabban haladnak.
Ami igazán számít: valaki, aki érti az egészet. Aki nem csak a saját szeletét látja, hanem azt is, hogyan áll össze a kép.
Gyakran dolgozom egyedül, mert így a visszacsatolási hurok szoros marad. De a cél sosem az volt, hogy elkerüljem az embereket — hanem hogy ne vesszen el a jel az ötlet és az eredmény között.
Mindig van következő szint.
Ha tetszik, amit látsz — akár terméket, akár csapatot raksz össze — szívesen beszélek róla.