14 évesen kezdtem Photoshoppal. Bannerek, weboldalak, logók — azt hittem, ez a design. Évekig azt hittem.
Aztán elkezdtem üzleti és marketing szakon tanulni, és leesett: amit addig csináltam, az dekoráció volt. Szép, de nem átgondolt. Nem értette a felhasználót. Nem értette az üzletet.
A szép nem elég
Rengeteg portfoliót látok, ahol a design gyönyörű. Pixelpontos elrendezés, divatos színek, hibátlan tipográfia. Aztán az oldal nem hoz eredményt. Senki nem kattint. Senki nem érti, mit kellene csinálnia.
Mert a designt nem a felhasználónak tervezték — a portfoliónak tervezték.
A Phora landing page-ét háromszor írtam újra. Nem azért, mert nem nézett ki jól. Azért, mert nem kommunikált. Az első verzió design szempontból tökéletes volt. Üzleti szempontból értéktelen.
Egy ember, három szemlélet
Van, aki stratéga. Van, aki designer. Van, aki fejlesztő. Általában három külön ember — és a közöttük lévő kommunikáció az, ahol a termék elveszíti az élét.
A stratéga megmondja, mit kell csinálni. A designer megmondja, hogyan nézzen ki. A fejlesztő megmondja, mi kivitelezhető. De senki nem látja egyszerre mindhármat.
Nálam ez a legnagyobb erősség: mindhármat értem, és nem kell közvetítenem közöttük. Amikor designolok, már azon jár az agyam, hogyan valósítom meg. Amikor fejlesztek, automatikusan ott van a fejemben az üzleti cél. Nincs veszteség.
Design = döntés
A design nem az, hogyan néz ki a gomb. A design az, hogy legyen-e gomb. Hova vezessen. Mit mondjon. Miért ott, miért akkor.
Ez nem vizuális kérdés — ez üzleti döntés, felhasználói megértés és technikai megvalósíthatóság egyszerre. Aki csak az egyiket érti, az nem designol. Az dekorál.
Mindig van következő szint.
Ha tetszik, amit látsz — akár terméket, akár csapatot raksz össze — szívesen beszélek róla.