A best practice valaki más kontextusa

„Az a best practice.” Ez a mondat több technikai vitát zárt le az életemben, mint bármilyen valós érv, mert a címkét ritkán kérdőjelezték meg.

A Phora architektúráját legalább három best practice szerint rosszul csináltam. Monolitikus, ahol microservice „kellene”. Egyszerű auth, ahol OAuth provider „kellene”. Nincs Redis, nincs message queue, nincs Kubernetes. Viszont működik, gyors, és egyszerű karban tartani.

Ami elterjed, az nem a tudás

Minden best practice egy konkrét probléma konkrét válaszaként született: valahol, valamikor, valakinek. A Netflix azért tért át microservice-ekre, mert több száz csapat dolgozott egy terméken egyszerre. A Google azért írta meg az SRE kézikönyvet, mert bolygóméretű rendszereket üzemeltet.

Az iparág átvette a formát, az eredeti okot viszont gyakran hátrahagyta.

Láttam egy négyfős startupot Kubernetesre migrálni napi ötszáz felhasználóval. Hat hónapig egy nem létező skálázási problémához debuggolták az infrastruktúrát, ahelyett hogy a terméket építették volna.

Így működik a cargo cult: a látható forma könnyebben terjed, mint az azt indokló kontextus.

A szenioritás nem szabályismeret

16 évnyi fejlesztés után nem az a kérdésem, hogy mi a best practice. Hanem: rám vonatkozik-e?

A Phora fejlesztésénél tucatszor döntöttem „szabálytalanul”. Nem szeparáltam service-ekre. Nem írtam átfogó teszteket, amikor az alapvető funkciók még formálódtak. Nem követtem a „scale early” mantrát, nincs mire skálázni.

Korábbi projektjeimnél is azt tapasztaltam: a legjobb döntések nem a legtöbb szabályt követték. A helyzetet értették. Egy kétfős csapat más kontextus, mint egy ötvenfős. Egy korai fázisú termék más kontextus, mint egy piacvezető. Aki ezt nem veszi figyelembe, az nem best practice-t követ, hanem rituálét végez.

Egy kérdés, ami többet ér

Amikor legközelebb valaki azt mondja: „az a best practice”, kérdezd meg: kinek?

Ha nem tudja megmondani, nem tanácsot ad. Valaki más problémáját exportálja, a kontextus nélkül.