A pihenés is szakma

Tegnap este fél tizenkettőkor még egy új funkción dolgoztam, mert folytatni akartam. Hajnalban ugyanazzal a funkcióval a fejemben ébredtem.

Az élvezetes munka sokáig elrejti a fáradtságot. Én később, többnyire a döntéseim minőségén veszem észre az árát.

A „még egy task” csapda

Solo founderként nincs főnök, aki hazaküld. Nincs csapat, ami jelzi, hogy elég volt. Te vagy a rendszer, és a rendszer nem szól, ha túlpörgeti magát.

A munka és a pihenés közötti határ könnyen eltűnik. A korábbi ügyfélprojekteknél az átadás vagy egy meeting vége természetes megállót adott. A saját termékem nem ad ilyet.

Stanfordi kutatás szerint 50 óra felett az óránkénti produktivitás meredeken zuhan. 55 óra után szinte nulla. De te közben úgy érzed, haladtál.

A pihenés nem jutalom

A legtöbb founder úgy kezeli a pihenést, mint jutalmat. „Ha elérjük az X revenue-t, akkor pihenek.” „A launch után lazítok.” Ez sosem jön el.

A pihenés fenntartja a munkát, ezért még azelőtt helyet kell kapnia a naptárban, hogy a határidők kitöltenék az összes rést.

Idővel tanultam meg, hogy a legjobb döntéseim sosem éjfélkor születtek. Reggel, kipihenten, friss fejjel: ott van a tiszta gondolkodás. Éjjel csak kódot írok. Reggel döntök.

Tervezd meg, mint bármi mást

A pihenést nem elég akarni. Meg kell tervezni, ahogy a sprinteket, a funkciókat, a deployokat.

Nálam ez annyit jelent: van egy időpont, ami után nem nyitom meg a laptopot. Nem mindig sikerül. De a szabály létezik, és ez számít. Mert ha nincs struktúra, a default az lesz, hogy dolgozol, különösen, ha szereted.

Az élsportolók azért tervezik meg a regenerációt, mert nélküle az edzés sem hoz fejlődést. A szellemi munkához is kell ennek egy saját változata.

Én inkább a naptárból tanulnám meg ezt a fegyelmet, mint a kimerültségből.