Hajnali öt van. Egy órája értem haza egy összejövetelről, ��s leültem a géphez. Csend van. Senki nem ír, nem csörög semmi, nem jön értes��tés. Az elmúlt egy órában többet haladtam, mint tegnap délután összesen.
Nappal ez nem létezik.
Az éjszaka egy állapot
A legtöbben úgy gondolnak az éjszakai munkára, mint rossz szokásra. Valamire, amit ki kéne nőni. Reggeli rutinra cserélni, mert a "sikeres emberek korán kelnek."
A produktivitás viszont nem az óráról szól. Arról szól, hány percig tudsz megszakítás nélkül gondolkodni. A Wharton kronotípus-kutatása pont ezt mutatja: nincs univerzálisan jobb napszak. Van, ami az adott agynak működik. Nekem az éjszaka.
Nappal a Phora fejlesztése közben folyamatosan váltok kontextust: email, Messenger, egy gyors válasz, vissza a kódhoz. Esténként ez mind elhallgat. A világ leáll körülöttem.
Gyertyafény nélkül
Az éjszaka nem "inspiráló." Nem gyertyafénynél fejlesztek ambient zenére. Hajnali kettőkor egyszerűen nem kell dönteni, mire figyelek. Nincs más, amire figyelni lehetne.
A rugalmas időbeosztás egyik előnye ez. A saját kronotípusom szerint dolgozhatok. Ez történetesen azt jelenti, hogy a legjobb kódom éjfél után születik.
Van persze ára. Reggel tízkor nem vagyok csúcsformában. A reggelek döntésekre, tervezésre valók. Az implementálás akkor megy, amikor az agyam flow-ba kerül.
A ritmus számít
Bagoly vagy pacsirta: nem ez a kérdés. Hanem hogy ismered-e a saját ritmusod, és mersz-e aszerint élni.
A világ a reggeli embereknek van berendezve. Aki éjszaka dolgozik, az "lusta" vagy "szétcsúszott." Közben négy óra zavartalan flow többet ér, mint nyolc óra szétszabdalt nappal.
Hajnali kettőkor csend van. Ezért vagyok bagoly.
Mindig van következő szint.
Ha tetszik, amit látsz — akár terméket, akár csapatot raksz össze — szívesen beszélek róla.